Dobrovics Péter feltörő lelkesedésel meséli el indiai élményeit. Rácsodálkozós, megélt, kíváncsi, törődő, rajongó útitárs. Először a Ladalh-Kasmi-Katra-Amritsar útvonalon csatlakozott. Nem sokkal ezután a Vrindavan-Agra-Varanasi-Dajeeling-Kolkata-Puri útvonalon viszontláttuk. Gyanítom, nem utoljára. A fotókat is Péter készítette. Dobrovics Péter bővebb beszámolója rengeteg fotóval itt megnézhető.

A ladakhi híresen “Holdbéli” táj

Dobrovics Péter útibeszámolója

Az ötlettől a megérkezésig

Február 02-án találtam rá – véletlenül – a Bharata Kultúrtér indiai kultúrtörténeti tanulmányútjára, miközben a neten keresgéltem nyaralni való helyeket. Igaz segítettem annyit a véletlennek, hogy hirtelen ötlettől vezérelve az indiai lehetőségekre is rákerestem. Tettem ezt azért, mert 2004-ben jártam Indiában, Goán. Akkor elhatároztam, hogy egyszer visszatérek, de már nem egyedül, hogy megoszthassam az élményt párommal. Az illatokat a színeket, az ízeket, az arcokat, a sehol máshol érzéseket, egyszóval INDIÁT. 13 év telt el.

Leveles Zoltán Ladakh Leh
Leveles Zoltán buddhista sztúpa könyvtárában keresgél

Sokféle útra találhatsz, ha India a célod. Biztosan fontos része lesz az életednek, akármelyiket választod is. Az utak nagyobb része tavasszal és ősszel indul, ami nekünk nem az igazi, ezért keresgéltem tovább, hogy a nyári időszakra találjak valamit, a munkánk akkor könnyebben enged el.

Thikszei kolostornal
Hamísíthatatlan Ladakh: a Thikszei kolostornál

Amikor megnyitottam a Bharata Kultúrtér honlapját valami azonnal megmoccant bennem. A Leveles Zoltán, hindu tanító által szervezett Észak-Indiai út június vége felé indul. Pompás. Bejelentkeztem és kértem a részleteket. Hamarosan megérkezett Zoltán levele és akkor … elkezdődött AZ UTAZÁS.

Nem tudtam, hogyan fogom tudni otthon átadni azt az érzést, meggyőződést, ami megszületett bennem, hogy ott kell lennünk azon a gépen, de bíztam benne, hogy sikerülhet. Nekem könnyű volt, hiszen kaptam már kóstolót korábban, Páromnak nehéz volt, hiszen annyi kérdés ágaskodik egyszerre és oly rövid idő volt a jelentkezési határidő lejártáig, de megszületett a döntés február 06-án! A következő napon már ott ültünk a Bharata Kultúrtér alagsori fogadóterében csudafinom teáját szürcsölgetve.

Leveles Zoltan a thiksei kolostornal
A thiksei kolostornál, ahol az ész megáll. És valami dobogni kezd.

Miközben Zoltán – eleget téve kötelességének – sorra mesélte mindazokat az „akadályokat” amelyeket le kell küzdenünk az út során, melyek a klasszikus turistaútra vágyót hivatottak elrettenteni, egyre biztosabban éreztük, hogy olyasmire találtunk, ami egész életünk meghatározó élménye lesz. Belevágunk tehát. Amikor ezeket a sorokat leírom, éppen itt tartunk, tele várakozással, kérdéssel, mi tagadás némi szorongással. Kicsit több mint négy hónapunk lesz a felkészülésre. Mert arra nagy szükség van, fizikálisan és lélekben is.

ladakhi kolostor
Küzdelem a lépcsőkkel egy ladakhi kolostorban

Zárógondolatok az út végén

Utolsó esténk a Himalájában. Akkor még nem éreztem ennyire erősen, de már tudom, ez a találkozás kitörölhetetlen emlék, meghatározó élmény, amely ismeretlen érzelmeket generáló kapcsolattá érett a néhány ott töltött nap alatt.

Most távkapcsolatban élünk, de mindketten – a Himalája és Én – nagyon bízunk a viszontlátásban.

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..